Esztergomi Laboratórium

Eljött a szeptember, Esztergomnak lassan kiürül a pénztárcája, viszont, ha az emberek hozzáállását nézzük, nem látunk nagy változásokat. Mivel egyszerűen nagyon kevesünket tűzdelnek tettre az elmúlt évek történései. Lehet, hogy ez afféle nemtörődömség, amiért szidni kellene a városlakókat? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes válasz, és azt sem gondolom, hogy ezt állandóan fröcsögni kellene néhány lényeglátónak. Szóval akkor mi a pontos helyzet, melyek az adott körülmények, és hol folyik az élet?

Budapestről, ősszel.

Ha valaki komoly tűntetést akar szervezni Esztergomért, s mindezt Budapesten akarná elkövetni, annak legalább egy Tétényi Éva szintű szuggesztív és karizmatikus egyéniségnek (és nőnek) kell lennie, mert amúgy kevesen csatlakoznának hozzá. Hogy miért is?

Egy férfinak Esztergomban soha nem lesz ennyi elszánt, tettre kész követője, mint a polgármesternőnek, hiszen Esztergomban a férfi politikus meglehetősen negatív festésű archetípusa Meggyes Tamás lett az elmúlt évek során. Ő az abszolút erő, a mindenáron attitűd képviselője; és akármennyire nem mentünk (megyünk) tüntetni, ez a fajta politika a királyvárosban megbukott, fű alatt már 2007-ben elutasította a többség, de csak 2010-ben mondták ki effektíve.

Egyszersmind az emberek kinyilvánították a béke iránti vágyukat is anno októberben, számukra ez volt akkortájt a fontos; mi lett volna más? Ez most úgyahogy áll, hiszen például manapság nem szüntetnek meg önkényesen iskolákat, nem anyáznak rögtön, ha máshogy gondolsz valamit. Az természetesen más kérdés, hogy a Strigonium virul, de legalább ő nem baszogat minden nap a hülyeségeivel, csak mondjuk hetente.

És akármennyire én is megosztó, illetve politikailag ingatag személyiségnek, illetve mint polgármester nem túl sokat felmutató politikuscsírának tartom Tétényi Évát, azt nehéz lenne tőle elvitatni, hogy Esztergomnak rá van szüksége, vagy legalábbis egy hozzá hasonló karakteres politikus nőre, aki képes rendet vágni.

Csak legyen mögötte egy normálisabb, felkészültebb, a várost mélységeiben is jól ismerő háttércsapat, akik mernek neki erélyesen is ellentmondani olykor, mert Tétényi is túlságosan szabadjára engedi magát néha. Ez pedig már eléggé súrolja a Meggyes Tamás képviselte alapképletet, amely a rosszul nevelt kutyának sem hiányzik.

Nos, ha Esztergomnak ( vagyis a közbeszédben inkább Tétényi Évának) tényleg az a szándéka, hogy túladjon az élményfürdőn az adósságrendezés miatt, akkor hivatalosan is sutba dobhatjuk azt a bizonyos elmúlt 10 évet, avagy a hírhedt Meggyes-korszakot. Hiszen ezen periódusban a fürdőnek a fördőnek rendeltek alá mindent, még a Szentistván gimit is ez az élmény nyelte el; ez volt Esztergom fejlesztésének zászlóshajója. Őszintén szarul érezném magam, ha egy ilyen áldozatok révén létrejött bizniszt csak úgy egyszerűen szempillanat elkótyavetyélnének.

Mélyen áron alul biztosan (könnyebben) értékesíteni lehetne, de szerintem ez a kijelentés megint csak a sajtónak szólt. Jövő héten lehet, hogy előrukkolnak a Bazilika eladásának tervével. Ködszurkálás.

Vatikán vagy vaterán? Faszság. Ki a szarnak kellene egy permanensen veszteséget termelő épület?

Többek között arról, hogy miért kellett Esztergomnak felvennie többmilliárd forint hitelt, hogy milyen sorstragédiák értek minket a viharos 20. században, illetve hogy miféle politikai konspiráció áldozata a város. Vajh' milyen egyszerű és komplex, helytörténeti órákra kötelező olvasmány  pedagógusoknak.

"A városnak szüksége volt a hitelekre, hiszen Esztergomnak 50-60 évi lemaradást kellett behoznia, hiszen Esztergom egy olyan város, amely véleményem szerint duplán szenvedte meg a két nagy magyar tragédiát: a nemzet megcsonkítását és a kommunizmus évtizedeit. A kommunizmust duplán szenvedte Esztergom, hiszen érseki város. A klerikális reakció fészkévé kikiáltott Esztergom a rendszerváltást súlyosan elmaradt infrastruktúrával és igen nagy munkanélküliségi mutatókkal kezdte. Az elmúlt években harmincmilliárdos vagyongyarapodás történt Esztergomban, a hitelek jórészt beruházásokra mentek el. A húszmilliárdos hitelt 20 év alatt kellett volna visszafizetni, amit végre lehetett volna hajtani. Azzal viszont, hogy polgármester asszony elindította a csődeljárást, hirtelen minden hitel lejárttá változott. Ezt a csődeljárást Tétényi Éva törvénytelenül, egy személyben indította el úgy, hogy a képviselő-testület ellene szavazott. Egyértelműen politikai döntés volt, mellyel az volt a célja, hogy lejárassa az elmúlt 11 év Fideszes városvezetését, és a jelenlegi Fidesz–KDNP-frakciót tönkretegye, lejárassa." (link)

(Steindl Balázs, Fidesz-frakció, Esztergom - szociálpedagógus, közgazdász)

Winkfein Csaba táviratot jelentetett meg a Népszavában, felszólítva Meggyes Tamást, hogy képviselői mandátumát latba vetve tegyen végre érdemi-kötelességszerű lépéseket a Parlamentben az esztergomi áldatlan állapotok megoldása érdekében.

Népszavában egy szocialista politikus? Ez olyan, mintha a Magyar Nemzetben Meggyesék felszólítanák Tétényi Évát, hogy mihamarabb mondjon le. Súlytalan, légüres térben mozgó nyíltan exhibicionista absztrakció. Nyomásgyakorlásból egyes, leülhet.

Viszont akadt egy kommentelő, aki a szóban forgó eset kapcsán végre valahára megfogalmazott egy olyan gondolatot is, amely szerintem sokunk fejében többször előtört már, de valahogy mindig továbbléptünk róla, pedig igenis releváns:

„Esztergomért sokat tehetne Erdő Péter prímás (de lehet, hogy más is), hiszen neki sem lehet mindegy, hogy Esztergom hogy néz ki és milyen körülmények között működik.
De úgy látszik a magyar egyházfő e kérdésben hallgat, pedig lehetne mit mondania és tennie!?
Persze nem akarásnak nyögés a vége!”

Sokszor kezdődött már Esztergom megújulása egyházi kezdeményezésekből, parádés példája ennek a Bazilika monumentális megálmodása is. Most viszont embereket kellene jobb belátásra bírni, a nyáj megtévedt vezetőit végre összegyűjteni. Ez elvileg könnyebb feladat, az egyházhoz, a lelkek vezéréhez passzentosabb. Gyakorlatilag viszont az esztergomi KDNP katakomba-mozgalmát szemlélve reménytelennek tűnik.

Él még a magyar Sion?

Folytatódik a gimnázium kálváriája, pedig az iskolát az idei tanévtől két év után hivatalosan is lekapcsolták a lélegeztetőgépről. Ugyan az elbocsátott tanárok immár másodfokon is megnyerték a munkaügyi bíróságon elindított pert, ennek ellenére függőben maradt a kárpótlásként megítélt 70 millió forint kifizetése; jobban mondva az a kérdés maradt hátra, hogy ki perkál a végén?

Ez a legújabb pikantériás szál a történetben, mivel a jelenlegi igazgató a Népszabadságnak úgy nyilatkozott az említett kérdésben, ha az iskolára terhelik az összeg kifizetését, akkor félő, hogy a most elkezdődő tanévben még krétára és a tanárok kifizetésére sem fogja futni. Parádés, de lépjünk egy szinttel még feljebb, hogy jobban megcsaphassa orrunkat a növekvő hullaszag.

A várható forgatókönyv az elcsepegtetett információk szerint: az állam önfeledt magabiztossággal, a régi városvezetés politikáját teljesen igazolva állni fogja a cekket; így feltehetőleg állami pénzből fogják kárpótolni a tanárokat, majd pedig az összeget folyamatosan ráterhelik a városra.

Nos, akkor ki a városellenes? Aki tönkretett egy patinás gimnáziumot, miközben emberi egzisztenciákat tört meg, ráadásként pedig még néhány tízmilliós kárt is okozott a városnak; vagy pedig az, aki mindezek ellen felszólalt anno, hogy elkerüljük a súlyos következményeket?

Az ügy évek óta következmények nélkül sertepertél, mindenesetre az isteni igazság beteljesedett, és Kurnász László elvesztette igazgatói pozícióját, bár továbbra is az iskola tanára maradt az üggyel kapcsolatban mute üzemmódra váltva, egyben halogatva a morális megtisztulás lehetőségét is. Kevésbé igényeseknek esetleg az is feltűnhet, hogy még mindig senki nem kért bocsánatot, a várost sújtó jelentős anyagi kár ellenére sem.

Amúgy az eset már nehezen tartható egy iskola, diák, szülő, tanár-városvezetés patologikus kapcsolat-rendszerében, hiszen a fejlemények tükrében nyíltan egész városi lefedettségű üggyé nőtte ki magát; amely kimondva-kimondatlanul az Ön bőrére is megy. Nem érzi pofátlanságnak, hogy tízmilliókkal hadonásznak a feje felett, miközben az alapvető ellátási feladatokra nem jut pénz, miközben gyermekétkeztetésre nem futja?

Esztergom. Zoltaidani: új politikai kultúra. Morális, politikai és anyagi válság. Asszem, hogy ennél már nincs lejjebb.

Szolidaritás sucks.