Miről is szól az a lassan fogalommá rögzülő kifejezés, hogy Esztergom olyan, mint egy laboratórium? Többféle választ is kaphatunk rá; illetve több oldalról közelíthető meg a kifejezés tartalmi része. Lánczos Vera a Galamus-csoport honlapján úgy fogalmaz, hogy Esztergom kapcsán, az ott történő politika, társadalmi csatározásokat elemezve tanulmányozhatóvá válik, hogy reagál a választópolgár, ha ráébred, hogy akaratát semmibe veszik.
A L’Humanité francia orgánum pedig azt írja, hogy Esztergomban derül fény arra, hogy mennyit bír el a magyar társadalom.
Március 15-i esztergomi kihelyezett MSZP megemlékezésen Horváth Csaba, a szocialisták fővárosi frakcióvezetője pedig úgy fogalmazott, hogy a királyváros egy kísérleti helyszín a Fidesznek arra, hogy megtudhassa, meddig mehetnek el az önkormányzatiság lebontásában.
Összefésülve a megközelítéseket olyasmi olvasatot kaphatunk, hogy Esztergom Magyarországon belül az a hely, ahol a felfokozott politikai hangulat (fülkeforradalom után) nem tud elcsitulni, mivel a győztes és a vesztes egyenlő súllyal van jelen a városi közéletben az önkormányzati választások óta; ezáltal megfigyelhető az a szituáció, hogy mi történik, ha egy helyen nem a kétharmados kormánypárt tartja kezében a vezetést. Hogyan reagál erre a két oldal, illetve a választópolgárok; egyáltalán milyen eszközök vannak a választók, a kormánypárt, vagy az ellenzék kezében, hogy saját akaratukat érvényesíthessék? Felülről (kormány) vagy alulról (civil kezdeményezések) jön-e a megoldás, egyáltalán milyen hangnemben beszélnek egymással az érintett felek? A lozung mikéntje pedig már az országban bárhol hasznosítható példát mutathat.
Hogy áll a helyzet pontosan? Adott a parlamentben egy kétharmados Fidesz-KDNP fölény. Esztergomban 1999-2010 között a fideszes színeket képviselő Meggyes Tamás volt a polgármester; de 2010 októberében a választók többségének akaratával egy független jelölt, Tétényi Éva lett Esztergom első embere. A város képviselőtestületében 15 helyből 10-et azonban fideszes jelöltek szereztek meg.
Ekkor alakult Esztergom laboratóriummá a közbeszédben; hogyan képzelhető el az együttműködés a független (de a helyi Fidesz szerint baloldali érdekeket képviselő) polgármesternő és a jobboldali párt városi képviselőcsoportja között? A válasz patthelyzet, megoldás nincs; csak éppen kísérletek kezdődtek a két fél részéről, hogyan lehet a saját maga irányába dönteni a mérleg nyelvét. De kérdés, hogy közben maga a város lakossága mennyire aktivizálható a célok érdekében; a kétharmados országgyűlési többség hogyan avatkozik bele a felmerülő problémákba; hogyan alakul át a városi társadalom, mikor minden értéket már a politika felől közelítünk meg; mikor ember és ember közötti kapcsolatot az szabja meg, hogy a sánc melyik oldalán áll; egyáltalán vannak-e még más értékek, mint a politikai hovatartozás. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy érdemi előrelépés nem várható a közeljövőben, mivel személyes, olykor világosan érthető indulatok feszülnek egymásnak, amelyek az elmúlt évek történéseiből táplálkoznak, sőt egyre fokozódnak, ahogy a patthelyzet húzódik. Ez pedig nem jó jel az országra kivetítve, ha Esztergom a laboratórium, legújabb szóhasználatban már kísérleti ló.
A blog alapvető célja bepillantást adni az állítólagos „laboratóriumban” végbemenő történésekről, kísérletekről a közélet, a politika és a kultúra szemüvegén és nyelvezetén át. De ne legyenek senkinek illúziói az objektivitásról, azt hiszem, én is a sánc egyik oldalán állok, hiszen olyan kategória rég nem létezik, hogy semleges nézőpont. Egyszerűen olyan magasra nőtt a sánc, hogy már egymás hangját sem halljuk meg; de a történet, illetve a helyzet érthető azoknak, akik benne élnek. És akik kívül vannak? Akik csak politikai frázisként, időről-időre aktuálpolitikai célokra használt jelzőként hallanak Esztergomról, mint laboratóriumról? Itt kaphatnak majd kicsit árnyaltabb képet a politikai diskurzus esztergomi-jelzős elemeiről.
Utolsó kommentek