Esztergomi Laboratórium

Minden és semmi. Talán nem meglepő ez az állítás Esztergom esetében, hiszen egy jobbos érzelmű városról van szó, viszont a fogalom pragmatikus háttere az utóbbi bő évtizedben jelentősen kiürült. Hogyan is jellemezhetjük az említett időszakot?

A jobboldal virágzása, majd tendálása; viszont a 2010-es önkormányzati választás elvesztése önmagában nem volt akkora vérveszteség a Fidesz helyi szervezetének, mint azt sokan még október elején gondoltuk. Inkább egyfajta töréspontként jellemezhető a polgármesteri poszt elvesztése, de semmiféleképpen nem jelölhetjük itt meg az esztergomi jobboldal hanyatlását. Minden megváltozott, közben pedig semmi sem változott igazán.

Generációm, akik a húszas éveiben járnak már (még?!) egy olyan légkörű városban nőttünk fel, amit látszólag a haladás, a fejlesztések dinamizmusa hatott át. Hátterében pedig egy fiatalos polgármester, Meggyes Tamás tevékenykedett. Nem is törődtünk a politikával, mert nem kellett, úgy tűnt, minden passzol. Majd valahogy 2004 körül kezdett foszlódni ez az idilli kép, mikor az élményfürdő építése elkezdődött, majd hallottunk az iskoláktól történt elvonásokról. Aztán jött a Szent István Gimnázium kálváriája; ekkor már az egyházat sem értettem, hogy miért erőlteti ennyire (természetesen a kártalanítás után jogosan) a gimnázium kiköltözését az épületből, amikor mindenki tisztában volt vele, hogy az önkormányzat nem tudja biztosítani az elhelyezést.

Jobboldali város erős keresztényi hagyományokkal, itt egy pofon. Bár sohasem értettem, hogy még a mai napig is miért gondolják sokan, ha valahol elmondom, hogy hova valósi vagyok, hogy ez egy mindenáron keresztény hely. Kurvára nincs így, ha áthatotta is valaha a várost az egyház közelsége, az a 2000-es évekre jócskán kifakult. Emlékszem még, amikor a Szent Anna templomba jártunk családommal vasárnaponként szentmisére; aztán 2002-ben jött a választás napja, ilyenkor szokás volt nálunk, hogy a templomi aktus után mennyünk szavazni, mert épp a templom mellet volt a szavazóhelység. A Kupola nevű templomi revü legvégén pedig volt egy idézet anno, már nem emlékszem pontosan a szövegre, de a vége valahogy úgy hangzott, hogy ne szavazz a kommunistákra. Persze, ezért jártam templomba tízévesen, és a legnagyobb bűn, hogy szerettem olvasni.

Valahogy ennyire szent az egyház Esztergomban, mi meg ezt mind elviseljük. Szóval kitartást feleim.

Megfontolandó, csak tájékoztatásul:

"Amellett, hogy a Fidesz vezetése jobbára tisztán lát a pályán (persze pont azt nem kötik a sokat hivatkozott emberek orrára, amit valóban látnak); a másod-, harmad-, negyedvonalban, a mamelukok seregében nem kevesen vannak, akik több értelemben is súlyos hiányosságokkal rendelkeznek, s akiknek egyetlen érdeme a párthűség. A Fidesz ma mindenhol ott van, képviselői, emberei mindenhol ott ülnek. Kérdezzenek meg egy random választót a helyi fideszes potentátokról. Fognak hallani történeteket. Nagy tisztelet a kivételeknek. De ahogy mondtam, nincs ebben semmi meglepő. A Fidesz sem jobb, sem rosszabb, mint az ország, amit 2010-ben átvett, és amit megpróbált átformálni. Csak a magyar valóság már előtte átformálta a Fideszt, amely jobboldalinak is csak megszokásból nevezi magát, konzervatívnak meg annyira sem." (Rajcsányi Gellért, mandiner.hu)

Eljött a szeptember, Esztergomnak lassan kiürül a pénztárcája, viszont, ha az emberek hozzáállását nézzük, nem látunk nagy változásokat. Mivel egyszerűen nagyon kevesünket tűzdelnek tettre az elmúlt évek történései. Lehet, hogy ez afféle nemtörődömség, amiért szidni kellene a városlakókat? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes válasz, és azt sem gondolom, hogy ezt állandóan fröcsögni kellene néhány lényeglátónak. Szóval akkor mi a pontos helyzet, melyek az adott körülmények, és hol folyik az élet?

Budapestről, ősszel.

Ha valaki komoly tűntetést akar szervezni Esztergomért, s mindezt Budapesten akarná elkövetni, annak legalább egy Tétényi Éva szintű szuggesztív és karizmatikus egyéniségnek (és nőnek) kell lennie, mert amúgy kevesen csatlakoznának hozzá. Hogy miért is?

Egy férfinak Esztergomban soha nem lesz ennyi elszánt, tettre kész követője, mint a polgármesternőnek, hiszen Esztergomban a férfi politikus meglehetősen negatív festésű archetípusa Meggyes Tamás lett az elmúlt évek során. Ő az abszolút erő, a mindenáron attitűd képviselője; és akármennyire nem mentünk (megyünk) tüntetni, ez a fajta politika a királyvárosban megbukott, fű alatt már 2007-ben elutasította a többség, de csak 2010-ben mondták ki effektíve.

Egyszersmind az emberek kinyilvánították a béke iránti vágyukat is anno októberben, számukra ez volt akkortájt a fontos; mi lett volna más? Ez most úgyahogy áll, hiszen például manapság nem szüntetnek meg önkényesen iskolákat, nem anyáznak rögtön, ha máshogy gondolsz valamit. Az természetesen más kérdés, hogy a Strigonium virul, de legalább ő nem baszogat minden nap a hülyeségeivel, csak mondjuk hetente.

És akármennyire én is megosztó, illetve politikailag ingatag személyiségnek, illetve mint polgármester nem túl sokat felmutató politikuscsírának tartom Tétényi Évát, azt nehéz lenne tőle elvitatni, hogy Esztergomnak rá van szüksége, vagy legalábbis egy hozzá hasonló karakteres politikus nőre, aki képes rendet vágni.

Csak legyen mögötte egy normálisabb, felkészültebb, a várost mélységeiben is jól ismerő háttércsapat, akik mernek neki erélyesen is ellentmondani olykor, mert Tétényi is túlságosan szabadjára engedi magát néha. Ez pedig már eléggé súrolja a Meggyes Tamás képviselte alapképletet, amely a rosszul nevelt kutyának sem hiányzik.

Winkfein Csaba táviratot jelentetett meg a Népszavában, felszólítva Meggyes Tamást, hogy képviselői mandátumát latba vetve tegyen végre érdemi-kötelességszerű lépéseket a Parlamentben az esztergomi áldatlan állapotok megoldása érdekében.

Népszavában egy szocialista politikus? Ez olyan, mintha a Magyar Nemzetben Meggyesék felszólítanák Tétényi Évát, hogy mihamarabb mondjon le. Súlytalan, légüres térben mozgó nyíltan exhibicionista absztrakció. Nyomásgyakorlásból egyes, leülhet.

Viszont akadt egy kommentelő, aki a szóban forgó eset kapcsán végre valahára megfogalmazott egy olyan gondolatot is, amely szerintem sokunk fejében többször előtört már, de valahogy mindig továbbléptünk róla, pedig igenis releváns:

„Esztergomért sokat tehetne Erdő Péter prímás (de lehet, hogy más is), hiszen neki sem lehet mindegy, hogy Esztergom hogy néz ki és milyen körülmények között működik.
De úgy látszik a magyar egyházfő e kérdésben hallgat, pedig lehetne mit mondania és tennie!?
Persze nem akarásnak nyögés a vége!”

Sokszor kezdődött már Esztergom megújulása egyházi kezdeményezésekből, parádés példája ennek a Bazilika monumentális megálmodása is. Most viszont embereket kellene jobb belátásra bírni, a nyáj megtévedt vezetőit végre összegyűjteni. Ez elvileg könnyebb feladat, az egyházhoz, a lelkek vezéréhez passzentosabb. Gyakorlatilag viszont az esztergomi KDNP katakomba-mozgalmát szemlélve reménytelennek tűnik.

Él még a magyar Sion?